dobban(t)ás - egy tanács magamnak

Arra vágysz, hogy ne ide gyere haza. Hogy ne az a rendetlenség és kupi fogadjon otthon, amire reggel a második kávé magadra öntése, a fogmosás és a késésben levés okozta rohanás közben rácsaptad a bejárati ajtót. Hogy ne az a gondolat várjon rád a lámpalekapcsolás vagy a vacsoraidő csöndes perceiben, amelyiket tegnap a metrón olyan erősen paszíroztál vissza a tudatalattidba. Hogy ami tegnap még szorongóvá tett, mára megnyugtasson.
De nem így lesz, mert ugyanígy érsz haza, kupira és mosatlan kávésbögrékre. Megterhelő és fájó gondolatokra. És bármennyire is azt mondogatod magadnak, mindjárt hétvége, vagy mindjárt húsvét és tavaszi szünet, esetleg mindjárt nyárt, ezt már annyiszor eljátszottad. Te is tudod, semmin sem segít. Lehet, hogy többet tudsz majd aludni, és hazamész a családhoz végre, és lehet, hogy melegen fog rád sütni a nap minden reggel, de ettől még a hétfő az hétfő, a munkaidő meg ugyanúgy 8 óra minimum,az ébresztő pontban 6kor meg fog szólalni, és a kávé sem főzi le magát, amíg te a nem létező férjedtől reggeli masszázst kapsz.
Meg aztán, ha belegondolsz, nem is szereted a húsvétot.
Akkor mit várj?!
Várd a pillanatot, amikor magadat tudod boldoggá tenni! Várd, amikor feltűnik valami, ami mellett nap, mint nap elmetrózol. Amikor valaki előre enged az ajtóban, vagy megköszöni a kedvességed! Amikor a mozgólépcsőn idegen szemez veled, és nem hátsó szándékkal, hanem csak szívből rád mosolyog! Várd, hogy legyen erőd felkelni. Hogy találj valamit, amit minden nap kedvvel csinálsz, és ha lehet, ebből még megélhetésed is fakad! Várd, hogy élj, úgy igazán! Szeresd, amit csinálsz, és ha nem tesz boldoggá, keress mást! Ne félj változtatni, keresni, elbukni, harcolni, de legfőképp ne félj félni! Nem kell mindig erősnek lenni, nem kell mindig tiszta otthont hagyni magad után reggel, nem kell minden nap tökéletesen kinézni, és nem kell hibátlannak lenni!
Legyél más! Legyél jó! Dobbants!